Őszi túránkon a Naszály hegységben jártunk, egy csodás terepen. Ez a túra egy kicsit hosszabb volt, mint a korábbi, de úgy láttam, a kutyáknak meg se kottyant. Pedig bíztam benne, hogy elfáradnak a túra végére, de jelét sem adták 😀 a környezet és a szabadság teljesen felpörgette őket. A feladatokat ügyesen vették, a gazdik nagyon ügyesen motiválták a kutyákat! Nincs is ennél fontosabb!! Csak a gazdi és kutya közti kapcsolat számít, mert ez által tudjuk őket motiválni bármire. Ha a kutyák bíznak bennünk, nem kell félni elcsatangolásoktól és a falka szelleme szintén ott volt velünk, mert melyik kutyának lenne jobb magányosan elbóklászni? Így inkább mindenki végig együtt futkározott boldogan. A kutyák elég különbözőek voltak (goldik, egy hovawart jellegű kutyus, bullmasztiff kislány 🙂 és egy komondor fiú), de itt mégis egy csapatként működtek 😀
Nyomvadászok: a kezdet!
A Szuper szimat vizsgát saját kutyusommal is leraktuk, kíváncsi voltam, ő hogyan teljesít ebben 🙂 A legelső alkalommal nem láttam nála nagy érdeklődést, de egy hét gyakorlást követően teljesen belelendült! Annyira lelkes, hogy ha megérzi a minta szagokat és tudja, alig bírom visszafogni, amíg elrejtem a szagmintákat.
Ha rá akarjuk tréningezni kutyánkat egy sportra, nagyon nagyon fontosak a jó alapok, ami azt jelenti, hogy kialakuljon benne a sport iránti szenvedély. Ezt nagyban befolyásolja a gazdi lelkesedése és izgalmi állapota is! Minél jobban szeretünk mi egy sportot, kedvencünk annál jobban oda lesz érte 🙂 Ezért nagyon fontos kutyánk testalkatának és habitusának megfelelő hobbit választani. Ez a sport szerintem minden kutyának egy szuper kikapcsolódás és sport is egyben, mert önálló gondolkodásra készteti de még is a gazdival egy nagyon izgalmas közös időtöltést jelent!
Kalandtúra: Fóti-Somlyó tanösvény
Csodás indián nyár volt az októberi túrán! Vállalkozó szellemű kalandoraink nagyon szépen teljesítették a próbákat. Változatos volt a mezőny, leszámítva színeket 😀 A négy kutyus (három golden retriver és egy francia bulldog) arany és bézs színekben rohangáltak az őszi erdőben, néha még a gazdik is összekeverték a kutyáikat behívásnál:).
Érdekes volt, ahogy a különböző feladatokban előjöttek a kutyusok erősségei és félelmei. Volt olyan kutya aki kicsit bátortalanabb volt az idegen tárgyakkal, így pl. nála az alagutat megalapoztuk a túra elején egyszerűbb rászagolással és a túra végére már sikerült a gazdi hívószavára átbújnia! Volt, akinek a behívás volt az erőssége, volt akinek a feladatok tetszettek. Kis bulldogunk igen magas szinten csinálja a gazdival a szemkontaktust és az alagút feladatokban önállósítva magát leállíthatatlanul menetelt előre, s vissza :). Világos krémszínű goldink is gyönyörűen követte az alagútban a túra végén gazdija lelkesítő hívását és teljes hosszon, jó tempóban futott át rajta. Nagyon ügyesek voltak a párosok az engedelmességi feladatokban is, szuperül motiválták kutyusaikat! Azért csak sikerült elérnem a kutyáknál azt az izgalmi szintet, ahol már nem bírtak magukkal (hol egy labda hol egy kis jutalom zökkentette ki őket), de utána lazíthattak, nagy futkározással, új ingerekkel hamar kimozgatták magukat. A túra elején úgy tűnt kutyáink végeláthatatlan energiatartalékokkal bírnak:) Nagyon hamar összeszoktak a kutyusok és a végére talán picit lassultak is….talán 😉
Nincsenek képek ebben a galériában.